A helyzetet megvalósítani labdával a kezedben

Fault, elzárás, hárompontos vonal… ismerős szavak azoknak, akik megfordultak már hallgatói kosárlabdán. Heti két foglalkozás, edzésenként két aláírás a jutalom. S hogy ezeken kívül milyen pluszt adhat ez a sport, arról Csernák László, a VESC egyetemi játékosa, a hallgatói kosárlabda szervezője-játékosa mesél nekünk, aki nem utolsó sorban az egyetem angol nyelvű mérnökinformatika mesterszakos hallgatója is. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

A nevem után általában a második kérdés az szokott lenni, hogy milyen magas vagyok (2 m 2 cm), vagy hogy kosarazok-e. Középiskola elején mindenkit odaállítottak a mérőfához, ami 1,90 magas volt. Amikor odaálltam mellé, a tanárunk csak nézett rám nevetve, hogy „hát akkor mondj valamit, és azt írjuk be”. Gyerekkoromtól kosarazok, ami az életem során rengeteg hasonló vicces helyzetbe hozott. 

Az egyetemi gólyatáborban Rózsás Bertalan volt az első, aki úgy jött oda hozzám, hogy „te elég magas vagy, neked kosaraznod kell”. Ott már be is kerültem az egyetemi csapatba – 2022 szeptemberében –, úgy, hogy még azt sem tudtam, igazából hol vagyok. Az akkori egyetemi bajnoksághoz rakták össze a csapatot folyamatosan, sok gólya került be, de a régieknek is megmaradt a közösségük. Így aztán tagja lettem az egyetemi és hallgatói kosárlabdának is, utóbbit Tóth Andrea szervezte, én pedig folyamatosan beintegrálódtam az események szervezésébe és az alkalmak megtartásába. Polgár Benedekkel lassan átvettük a stafétát, utána egy éven keresztül én szerveztem a hallgatói kosárlabdát. Most pedig már én adom át két embernek, akik szintén hasonlóan lelkesek és segítenek nekem a hallgatói kosárlabda ügyintézésében. 

Mennyi segítséget kaptál a házibajnokságok szervezéséhez?

Nagyon sok barátom segített önerőből, szabadidejében, ez nagyon jól esett. Például a pontok rögzítésében, vagy a játék fújásában. Kázsmér Vivien és Dezső Ivett nagyon sokat segítettek a pontmérésben, egész végig ott voltak a bajnokság alatt. Ezt akkor egész fluidan sikerült leszervezni. 

A TSI részéről Németh-Fábián Réka, aki hallgatói kosár oldalról mindig besegít az olyan dolgokba, amikhez nem férek hozzá: felületek, megosztások, belsős anyagok, jelenléti ívek. Ő az, aki belső oldalról támogat minket.

Mi a legnagyobb kihívás a szervezésben?

A kihívás az, hogy elérjük az embereket, akik szeretnének kosarazni és versenyezni. Gyakran az első félévük után értesülnek rólunk. Versenyzésben pedig nem egy nagy szintre kell gondolni, gyakorlatilag ez egy nagyon baráti mérkőzés, amit itt le bonyolítunk. A végén lehet nyerni érmet illetve kupát gravírozott csapatnévvel. 

Voltál már bírói szerepben?

Muszáj volt. Próbáltam a „legbarátságosabban” fújni, de ilyenkor mindenki ideges a bíróra. Ez egy nehéz szerep, de határozottnak kell lenni. Ha már befújtad, ki kell állnod a döntésed mellett, különben nem fognak komolyan venni. Felelősséggel jár, és nehéz dolog úgy fújni, hogy mindenki elégedett legyen. Mivel ez egy kontaktsport, sérülések néha előfordulnak, általában azoknál, akik kevésbé tudják a játék formáját, hogy hogyan védekezzen, vagy mi az a befutás. Amikor foglalkozásokat tartottam, mindig elmondtam a kereteket, a hallgatói kosárkupán játék előtt szintén tartok szabályismertetést.

Hogy jellemeznéd a hallgatói csapatot, hétköznapi foglalkozásaitokat?

Figyelmesek vagyunk és „aranyosak”, főleg ha lányok is jönnek, de nem igazán mernek beállni. Nem vagyunk durvák, figyelünk egymásra, bár akik jobban tudnak játszani, azoknak ez nehezebb feladat. Mert aki nem tudja, hogy hogyan kell egy jó faultot vagy elzárást adni, ahhoz nehezebb igazodni; viszont ha látjuk valakin, hogy kompetensebb játékos, akkor mi is felbátorodunk. De én mindig javalltam, hogy az is jöhet kosárlabdázni, aki nem tud, mert „eljátszunk” vele.

Milyen további terveid vannak a sportággal?

Nekem az egyetemi és a hallgatói kosárlabdában is az a célom, hogy játsszak. A szervezésből hamarosan kilépek, mivel a következő féléveimben a szakdolgozatomra kell koncentrálnom. Illetve egy játékvezetői kurzust végzek el, ami gyakorlattal és vizsgával van összekötve, majd játékvezetői végzettséget ad.

Miért ajánlanád a kosárlabdát?

Ez egy közösségteremtő sport, amiben próbál elérni a gyűrűhöz az ember, és próbálja kihozni a pontot az adott szituációból. Lehet taktikázni, vannak lehetőségeid, hogy megjátssz egy helyzetet. Ez az izgalmas benne, hogy te gyakorlatilag hogy fogod azt a helyzetet megvalósítani labdával a kezedben, amint látod, hogy egy hadsereg áll előtted. Pár jó lépéssel simán „át tudsz menni” rajtuk, ha kicsit technikás vagy. Megtanulod a játékot, megtanulsz dobni, ez mind benn van a játék élvezetében. Én mindenkinek ajánlom, mert attól függetlenül, hogy alacsony, magas, ügyetlenebb, ügyesebb az ember, itt egymástól is tanulunk. A kosárlabda élménysport, ami rengeteg képességet fejleszt, csak ajánlani tudom. Szóval gyertek hallgatói kosárlabdázni!

 

Cikk és fotó: Marton Angéla